Csernobili utazásunk
Sokan kértétek, így hoztam nektek egy részletesebb bejegyzést a csernobili utazásunkról. Ha érdekel egy kicsit is ez a téma, úgy gondolom érdemes tovább olvasnod.
Sokan kértétek, így hoztam nektek egy részletesebb bejegyzést a csernobili utazásunkról. Ha érdekel egy kicsit is ez a téma, úgy gondolom érdemes tovább olvasnod.
Kezdjük az elején (DE! Csak röviden, mármint az elejét) 😉 2018. július 21-én indultunk el Kijevbe. Két napot hagytunk a városnézésre, majd két napos túrán vettünk részt a zónában (Pripjaty, Csernobil és kisebb falvak). És igen, egy éjszakát ott aludtunk a zóna területén (erről még lentebb mesélek).
Természetesen mielőtt elindultunk volna bárhova is, körülbelül 3-4 hónappal előre foglaltunk le mindent, hosszas utánajárás után. Megkerestük, hogy hol érdemes túrát foglalni, kik a legjobb idegenvezetők, milyen kockázatokat kell vállalnunk stb.
Dávidnak nagy álma volt eljutni ide, nekem annyira nem, de egy percét nem bánom azóta sem. A szüleimet persze nagyon nehéz volt meggyőzni arról, hogy ahova készülünk, ott nem lesz semmi bajunk, de végül ők is beleegyeztek.
A csernobili túránkat végül a SoloEast Travel-nél foglaltuk le. Több fórumon is írták, hogy Igor az egyik legjobb túravezető. Sajnos választani nem tudtunk, de nagy szerencsénkre pont őt kaptuk meg idegenvezetőnek.
Foglalás után elküldték a pontos tudnivalókat. Kérték, hogy olyan ruhába, cipőbe jöjjünk, amit nem sajnálunk ha esetleg ki kell dobnunk, de erre szerencsére nem került sor (erről is írok még lentebb bővebben). Gondolom mondanom sem kell, hogy hosszú nadrág, pulóver, hosszú zokni és zárt cipő lehetett csak rajtunk.
Mielőtt elindultunk volna a zónába, már Kijeveben megkaptuk Igortól a sugárzásmérőt. Megkért minket, hogy kapcsoljuk be, és nézzük meg mekkora a sugárzás ott Kijevben. Érdekesség: a zóna területén vannak olyan pontok, ahol sokkal-sokkal alacsonyabb a sugárzás, mint Kijevben. Ennek oka pedig az, hogy Kijevben sok dolog épült gránitból vagy márványból, s mivel ezek a kőzetek kis mennyiségben uránt, kálium-40 izotópot és tóriumot tartalmaznak, radioaktív sugárzásuk is magasabb.
Kijevben mért sugárzás
Néhány tényt azért elöljáróban leírnék nektek Csernobil veszélyességéről. A Földön a tipikus háttérsugárzás értéke nagyjából 0,08 μSv/óra. Ez az az űrből érkező sugárzás, ami a tengerszinten átlagosnak tekinthető. A sugárzás mértéke Kijevben, 0,16 μSv/óra, az erőműnél 1,10 μSv/óra, Pripjatyban pedig 3 μSv/óra körüli érték volt átlagosan. (Nyílván voltak szennyezettebb PONTOK, de azokhoz közel kellett menned). Igor elmondta, hogy a zónában tartózkodásunk ideje alatt, körülbelül annyi sugárzás ér minket, mintha egy transzatlanti járattal elrepülnénk Amerikába. A robbanáskor és az azt követő napokban az erőmű környezetében 10-300 Sv/óra volt ez érték. Remélem észreveszitek a különbséget: nem μSv/óra, hanem Sv/óra. Jobb, ha tudjátok 6 Sv/óra fölött már biztos a halál brasil-libido.com. Ezeket szerettem volna leszögezni még a történet legelején, ugyanis Igor ezeket nekünk is még Kijevben mesélte el.
Útnak indultunk kisbusszal. Összesen 7-en voltunk, plusz Igor. Körülbelül kétórás volt az út a zóna határáig, addig levetítettek nekünk egy ismeretterjesztő kisfilmet a katasztrófáról. A film után pedig Igor mesélt nekünk néhány érdekességet és elmondta a programtervet.
A zóna 3 részből áll, a legbelső az 1-es, a legkülső a 3-as zóna. Az 1-es zóna a legszennyezettebb és ahogy haladunk kifelé úgy csökken a szennyezettség. Mondanom sem kell, hogy jártunk mind a három zónában. Az 1-es zónában található a szarkofág, ahol a sugárzás mértéke kevéssel 1 μSv/óra felett volt.
A szarkofág előtt mért sugárzás
A zóna külső határában leellenőrizték a papírjainkat. Az ellenőrző pont előtt még szuveníreket is lehetett vásárolni. Aztán elindultunk befelé. Egy hosszú egyenes úton haladtunk, amely mellett már több helyen láttuk azokat a bizonyos táblákat, melyek a sugárzásveszélyt jelzik.
Amint átléped a határt, elsőnek döbbenet lesz úrra rajtad, hogy röpke 30 év alatt mire képes a természet. Ahogy haladtunk a kisbusszal, a fák sűrűjében lehetett látni a házakat, melyeket már teljesen benőtt a növényzet.
Első megállónknál az erdő sűrűjébe kalauzolt minket Igor. Megnéztük azokat a házakat, amelyek teljesen lakhatatlanná váltak. Kitört ablakok, romos falak, elhagyott pincék, művelődési ház, melyek egy letűnt kor emlékét őrzik.
Majd elindultunk a szállásunkra, mely ahogy már említettem a 3-as zónában volt. Először felszolgálták az ebédet, majd megkaptuk a szobáink kulcsát, ahova lepakolhattunk, majd indultunk is tovább, immár az erőműhöz.
Én aztán mindent lemértem 😊
Újabb zónahatárhoz értünk, ahol megint leellenőriztek mindent (engedélyek, iratok). Itt már nagyon feltűnő volt, hogy rengeteg kutyus mászkált szabadon, de mindegyik szelíd volt és követik a katonákat, illetve odajöttek hozzánk is. Igor elmondta, hogy a zóna területén minden kutyát igyekeznek ivartalanítani és chippel ellátni, illetve biléta van a fülükben.
A szarkofágtól egy kicsit távolabb ismét megálltunk, ahol találkoztunk egy rókával is. Itt szintén megmértük a sugárzás mértékét, melyet a következő képeken is láthattok.
A szarkofág, a róka és a sugárzás mértéke
Tettünk egy kis kitérőt a szarkofág előtt, majd megálltunk a legközelebbi vasúti hídnál. Pontosan már nem emlékszem mi is volt ennek a hídnak a jelentősége, de letekintve a vízbe, sok-sok halat véltünk felfedezni.
Majd tovább haladtunk immár a szarkofághoz. Amire gondolom a legtöbben kíváncsiak vagytok az az itteni szennyezettség. Aki kicsit is utána olvas a dolgoknak az tudja, hogy napi szinten ér minket valamennyi sugárzás (radioaktív vagy elektromágneses) mégsem dobjuk fel a talpunkat tőle. Például repülés alatt, ha mondjuk New Yorkba utazunk, akkora sugárzást kapunk, mint egy röntgenfelvételnél.
A szarkofág mellett állva a mérő nem mutatott sokkal többet mint 1 μSv/óra. A képen már az új szarkofágot láthatjátok, melyet 2016-ban helyeztek a régi betonszarkofág fölé. A 110 méter hosszú, 257 méter széles és 105 méter magas, 36 ezer tonnás acélszerkezet az egész sérült energiablokkot befedi és körülbelül 100 évig védi a világot a sugárzástól (Megjegyezném, tök érdekes videókat lehet találni a neten arról, hogyan is helyezték az új szarkofágot a régi fölé).
Gondoltátok volna, hogy mind a mai napig dolgoznak itt emberek? A csoportok egyébként itt körülbelül 20 percet tartózkodhatnak.
A szarkofág előtt
A következő állomásunk Pripjaty volt. Ide a következő nap is visszajöttünk még, hiszen annyi érdekességet lehet itt látni. Az evakuáláskor az emberek a személyes holmijaikon és irataikon kívül alig vihettek magukkal valamit. Az iskolában még ott voltak a tankönyvek, a kórházban az ágyneműk, játékok és még sorolhatnám. Mivel a fosztogatók idővel a legtöbb mozdítható dolgot elvitték (akár sugárzott, akár nem), így a robbanás után hátrahagyott tárgyaknak jelenleg már csak a töredéke lelhető fel a helyszíneken.
Túránk során sok-sok épületet megnéztünk (nehéz is lenne mindet leírni), meséljenek helyette a következő képek:
Rengeteg képem van a helyszínről, de sajnos nincs annyi hely, hogy mindent meg tudjak osztani Veletek. Lentebb raktam be nektek néhány videót is.
Visszafelé menet a határon megint meg kellett állnunk, mivel a zónából való kilépésnél minden esetben ellenőrzik és kiszűrik az esetlegesen felhalmozott sugárszennyezettséget. Itt be kellett állni egy gépbe, mely kimutatta, hogy szennyeződött-e bármink is, de szerencsére ez az ott tartózkodásunk alatt egyszer sem fordult elő. Igor mesélte, hogy 10 év alatt mióta túrákat vezet talán egyszer fordult elő, hogy valakinek a ruháját ki kellett dobni. Ilyenkor egyébként az illető kap egy úgynevezett fertőtlenítő mosást is.
A szállásunkhoz visszavezető úton elhaladtunk a Vörös-erdő mellett, mely egyébként a legszennyezettebb terület a zónában. Itt nem álltunk meg, csak a busszal végig haladtunk az erdő mellett és közben megmérhettük a sugárzás mértékét, ahol a mérő elég intenzíven sípolt. Találtok erről is videót. A Vörös-erdőt egyébként azért nevezik így, mert a robbanás után ide hullott le a legtöbb radioaktív anyag, mely kiirtott szinte minden életet ezen a területen és vörösre festette a fák kérgét. A katasztrófa után a fákat ledózerolták majd több köbméternyi homokot szórtak a területre. Ezt követően új fákat ültettek, de mindezek ellenére még mindig ez a legszennyezettebb terület az egész zónában.
Visszaértünk a szállásra, ahol elfogyasztottuk a vacsoránkat, majd fürdés és alvás.
A szállásunkon kisebb volt a sugárzás, mint Kijevben. Itt már a reggelit láthatjátok.
Másnap ugyancsak meglepően sok mindent csináltunk. Először is elmentünk a régi kikötőt megnézni, ahol már csak hajóroncsokat láthattunk.
Majd megálltunk az oltásban részt vevő tűzoltók emlékművénél, melyet a családtagjaik készítettek a tiszteletükre.
Ezután pedig elmentünk a helyi kisboltba (igen, működik itt egy), ahol élelmet vásároltunk (nem saját részre). Mondom is, hogy miért: ugyanis Igor elvitt minket egy településre, ahol három ember él. Három…😳És ezt a területet három katona őrzi…🤷🏽♀️ Jártunk ott egy néninél (kb. 80 év körüli), akinek ugyan egyetlen szavát sem értettük, de roppant hálás volt, hogy vittünk neki mindenféle élelmet. Volt neki egy kiskutyája, aki talán engem szeretett a legjobban, mert mindig a lábamnál sertepertélt. Emellett volt egy kis takaros kertje, telis-tele zöldségekkel, gyümölcsökkel és tyúkokkal. Ezen a helyen nincs pénz, az emberek pálinkát vagy valamiféle likőrt főznek, ami a csereeszköz. Kertjeikben a termesztett gyümölcsöket és zöldségeket évente jönnek ellenőrizni, hogy mennyire szennyezettek. A néni meg is mutatta nekünk a legutóbbi mérés eredményeit.
A csapatunk, a nénike és a kiskutyája
Na, de haladjunk is tovább. Ígérem már nem sok van hátra, csak hát igyekeztem kimaxolni nektek az élményeimet.
Következő állomásunk a Csernobil közelében található radarállomás volt. Az állomás 1989-ig üzemelt és célja a ballisztikus rakéták mihamarabbi észlelése volt a hidegháború idején.
Itt gyorsan körbesétáltunk, majd elmentünk a katasztrófa miatt soha be nem fejezett 6-os és 7-es reaktor hűtőtornyaihoz. Ahogy sétáltunk a műszer néha-néha magasabb értékeket mutatott, így sípolt is elég rendesen. A hűtőtorony csarnokában meglepődtünk, de nem csak a látványtól, hanem mert bent doboltak. Videóban hallhatjátok is majd őket. Fantasztikus volt a torony akusztikája. Nagyon tetszett nekem ez a hely, de vigyázni kellett, hogy hová is lépünk, mert elég sok helyen állt a víz.
Majd elérkeztünk túránk legutolsó állomásához, újra Pripjatyhoz, ahol megnéztünk még néhány helyet. Igor elvitt minket abba a kórházba, ahol a tűzoltásban részt vett tűzoltókat ápolták. Elmesélte, hogy tűzoltók szennyezett ruhája a kórház pincéjében található, melynek bejáratát betemették. Hozzátette azonban, hogy van egy titkos oda vezető út, melyet korábban megmutatott egy youtubernek is. A videóját megtaláljátok Ti is a YouTube-on. Megpróbálom elővadászni nektek, mert én ugyan megnéztem akkor, de nem jegyeztem meg a fiatalember nevét. 😊 A kórház nagyon nyomasztó és félelmetes volt. A földszinten az egyik szobában ott volt hagyva egy tűzoltóruha cafat, mely mellett volt egy tábla is, ami arra figyelmeztetett, hogy ne nagyon fogdosd meg. Igor odatartotta közel a mérőt… hááát a műszer tényleg eléggé kiakadt. Erről is láthattok itt videót.
Ugyan még mesélhetnék nektek itt órákat, de azt hiszem a lényeget leírtam. Míg nem értünk oda féltem, mert hát valljuk be az emberek nagy részét érdekli ez a téma, viszont csak kevesen vagyunk, akik tényleg el akarnak ide jutni és személyesen is találkozni a katasztrófa utáni állapotokkal, melyet ez az alvó város őriz. Amikor odaértünk csak döbbenten álltam a dolgok előtt. Nehéz szavakba önteni, hogy mit is érez az ember ilyenkor. Elgondolkodtam és gondolkodom mind a mai napig, hogy mennyire törékeny az életünk, hogy sosem tudhatjuk mire ébredünk fel. Ezért kell megragadnunk minden alkalmat, hogy a szeretteinkkel legyünk és boldogok legyünk.
Igor nagyon felkészült volt (megsúgom minden gyümölcsből evett a zóna területén 😊). Én ezt azért nem mertem volna. Ajánlotta nekünk, hogy egyszer télen is látogassunk el ide, mert akkor egy teljesen más hangulatú túrán vehetünk részt. Még fontolóra vesszük, de ígérem arról is mindenképp értesülni fogtok. 😉
Szóval ez volt a mi kis csernobili kiruccanásunk. Azért azt nem javaslom senkinek se, hogy költözzön ide és legyen ő a negyedik ember a kis faluban, de most már bátran merem ajánlani bárkinek, hogy vegyen részt hasonló, vagy akár csak egy egynapos túrán Csernobilban, mert ki tudja még meddig lesznek meg ezek a helyszínek, épületek, tárgyak. 😉
Köszönöm, hogy végig olvastad! 😊
